Leírás
A szójaszósz jellemzői
A szójaszósz ételízesítőként használt szósz, melynek alapanyaga az erjesztett szójabab, olajtalan szójapehely és búza. Az ázsiai konyha egyik alapvető ételízesítője, amit főzéshez és sütéshez használnak, mártásokhoz, illetve marináláshoz is alkalmaznak. Lehetnek világosabb vagy sötétebb színűek, a világosak sósabbak és könnyebbek, a sötétebb változatok gazdagabbak, sűrűbb textúrájúak. A japán konyha fontos alapanyaga a szójaszósz.
A szója szósz nagy mennyiségű nátriumot tartalmaz, de antioxidánsokban, izoflavonokban, fehérjében és még kevés rostban is gazdag.
A szójaszósz Kínából ered, és már egy nagyon korai (i.sz. 150 körül) szótár utal rá. A nevét a szósz onnan kapta, hogy remek ízűnek találták. A legelső ismert mezőgazdasági enciklopédia (544-ből) leírja a szójaszósz készítésének menetét.
A szójaszósz később Kínából Ázsia más területeire is átkerült. Japánban először egy buddhista szerzetes említi meg a naplójában (1568-ban).
Az egyik legrégebbi, szójaszószt gyártó vállalat a Kikkoman, a Kikkoman-féle szószokat 1704-ben egy Mogi Szaheidzsi nevű szójaszószfőző mester kezdte el készíteni.
A szójaszósz szó nyugati kiadványban először 1603-ban jelent meg, egy portugál-japán szótárban. A Holland Kelet-indiai Társaság 1647-ben már dokumentáltan exportált japán szójaszószt. Az első, Európába és Amerikába importált szójaszószokat Japánból, Kínából és Indonéziából hozatták a 18. században.
100g szójaszósz tápértéke
Energia: 325 kJ/77 kcal
Zsír: 0g
-amelyből telített zsírsavak: 0g
Szénhidrát: 3,2g
– amelyből cukrok: 0,6g
Fehérje:10g
Só: 16,9g
Receptek szójaszósszal
Növényi sajttal készült banánvirág
Shirataki tészta gombás jackfruittal vagy jackfruit curryvel
Hamis halkrém banánvirágból és algából, fekete zsömlével
Egyszerű tofuétel bacon ízű szószban sütve
Jóféle magvakkal töltött ünnepi rolád avagy töltött fasírt
Feketebab-gombócok
